Megvan a tuti receptem ahhoz, hogyan válasszuk ki a rengeteg jelölt - önjelölt? - közül a legjobb szövetségi kapitányt a magyar válogatott mellé. Az ötletem nyomán az is kiderül, hogy a jelöltnek tekintett külföldi szakemberek (Paulo Sousa, Ronald Koeman, vagy Sito Rivera) mennyire taksálják a magyar válogatott erejét.
A labdarúgó válogatott sikere, ha kijut egy világversenyre
A világverseny alatt természetesen az Európa bajnokságot is értem, hiszen oda is csak vágyakozunk súlyos évtizedek óta. Egervári Sándorral felcsillant ugyan a remény, de a román és a holland kudarc visszalökött bennünket a realitás talajára.
De mi a realitás? Hol van a magyar válogatott helye?
A fentebb említett komoly szakemberek feltehetőleg akkor vállalják el, ha bíznak a sikerességben, illetve ha megfelelően megfizetik őket. Erre építettem az ötletemet:
A bérezés alap esetben rendkívül alacsony lenne, bármelyik szakember kezébe kerül a karmesteri pálca. Ám egy esetleges siker, azaz világverseny döntőjében való részvétel esetén úgy megnyitnám a pénzcsapokat, hogy arra nemzetközi sztáredzők is elismerően csettintenének a nyelvükkel! Ha van olyan neves külföldi szövetségi kapitány, aki így is elvállalja a posztot, akkor valóban van hangyányi remény a magyar labdarúgás felemelkedésére!
Ha nincs az elitből külföldi szakember, aki ezekkel a feltételekkel lenne a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, akkor egyértelműen kiderül, hová sorolja labdarúgásunk erejét a nemzetközi szakma.
Ne zárjuk ki a magyar edzőket sem!
A Szőke Szikla hazai edzőt követel a válogatott élére. Lehet hogy neki van igaza, de a fenti bérezési elméletemet rájuk is alkalmaznám.
